Összeállította: Vojtek Piroska.                                     

A Szent korona kövei

Sokat olvastam eme kövekről, írnak kristályokról, melyek 1-1 csakránk köve, de üvegről is. Legérdekesebbek azonban a beszélő kövek. Ezekről a WEBTAR.HU oldalon olvashatunk. Íme:

Forrás: webtar. hu

A beszélő kövek

Azonban az igazi rejtély a koronánkat illetőn – és amitől valóban egyedülálló az egész Földön – az az, hogy beleépítettek 12 úgynevezett „beszélő, gondolatrezgésre hajlamos követ”. Ezek a kövek a Szíriusz-rendszerből, Arvisura-Anyahita hozományaként kerültek Ataiszra, Kr. e. 8508-ban.

„Ataisz süllyedésekor, a nagy földindulás, tengerháborgás, égszakadás alkalmával csak azok a hajók menekültek meg, amelyeken Joli-Tórem boglárjai voltak elrejtve”.

Azaz mind a tizenkét követ kimenekítették a süllyedő szigetről, s azok mind valamely ataiszi gyarmatbirodalomra kerültek.

Az első kő - Kr. e. 4040-ben Agabához került Ordoszba (mai Kína északi része, Baoto), aki újjászervezte a 24 Hun Törzsszövetséget.

„Az agabák Ataisz pusztulásakor a mai Kína keleti részén értek partot, s telepedtek meg. Mikor a kinajok nyomása miatt veszélyessé vált a helyzet, Agaba lánya, Ibolya a titkok szentélyében a beszélő bogláron keresztül Joli-Tóremhez fordult, hogy mitévők legyenek. Ekkor a bogláros menyasszonyi fejdísz megszólalt: Rakjatok meg három hajót mindenfélével és menjetek el Ordoszba, ahol békesség és boldogság vár rátok!"

Agaba legkisebb lánya, Piroska örökölte édesanyjától az Ataiszból származó bogláros fejdíszt, melynek legékesebb köve minden almafavirágzáskor – mikoris az esküvőket tartották – beszélni kezdett és elmondta, hogy holdtöltéig mit hoz a jövő. Ezt a beszédet azonban csak a menyasszony és a vőlegény hallhatták. Máskor mindig őriznie kellett valakinek. A beszélő bogláros fejdísz a 24 Hun Törzsszövetség egyik törzséhez, az úzokhoz került. Minden negyedik évben egy kegyhelyet kellett építeniük, mert ha nem kerül minden negyedik évben új helyre a boglár, akkor elveszti a beszélő képességét s így megszűnik az összeköttetés a bolygó szelleme és az emberek között. Ezt mindig nagy titokban tartották, és még fegyveresen is őrizték. Agaba fősámán szintén a bogláros fejdíszhez fordult, ha valamiben fontos döntést kellett hoznia.

A második kő - Bogács kalandozásakor került Kuszkó Birodalmából (mai Peru területéről, Cuscoból) az ordoszi Beavatott Központba Kr. e. 1695-ben.

„Amikor Csaba Kr. e. 1695-ben rokonlátogatást tett az indijóknál, visszatértükkor Lia fejedelmi leány is velük tartott. Az apja ekkor úgy határozott, hogy a leányával elküldi Ordoszba Joli-Tórem kövének mását, hadd éltesse ez is a két nép összetartozásának tudatát. Ordoszban nagyon megörültek a második beszélő boglárnak. Mivel a Csaba féle elődök hajóútjai közben több beszélő kő került a 24 Hun Törzsszövetség birtokába, ennek cseréje Hétváros Nagyszaláján történt.”

A harmadik, negyedik, ötödik kő - Gilgames ajándéka volt Aranka, Erzsébet és Mari úz származású leányoknak, akik a kérésére a legtöbb fiút szülték neki.

„A legnagyobb erejű gondolatrezgés követ Gilgames örökölte a vitézségéért Árpád kőfaragó fejedelem révén. Gilgames ezt a fején hordta egy tündöklő hármas koronába építve Az Özönvizek után Gilgames király sok beszélő követ adományozott az ordoszi uralkodóházak részére”.

A hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizedik köveket - amelyek Nimród, Gizella, Sangi és Khadafi kövei voltak - a Karnaki Beavatott Központban őrizték. Később, Kr. e. 625-626-ban Paszametik fáraó Ordoszba szállítatta a saka-szkítákkal.

„Amikor a medvés hegyek és az oroszlános sivatag birodalmába mentek kalandozásra, a fejdíszt is magukkal vitték. Az összeházasulandó fiatalok mindig ezen fejdísszel esküdtek örök hűséget. Mindig az a pár vitte magával Pintorba, Úrba, Urukba vagy Susára, akik legutóbb esküdtek a bogláros fejdísz alatt.

A tizenegyedik kő - a szavárd-magyarok tulajdona volt, Aracsilla kincseiből.

A tizenkettedik kő - sokáig az avar törzs tulajdonát képezte. A székely Zalán, akinek a legnagyobb leánya II. Mihály görög császár udvarába ment férjhez 821-ben a Piroska-köves hercegnői koronát magával vitte. De amikor Szent László leányának megkérték a kezét a görög császár fia részére, a keresztelőjén - mivel Bizáncban újból megkeresztelték - ajándékba kapta, ennek kapcsán ismét visszakerült a szent kő a Gilgames-koronába.

A tizenkettedik kő - sokáig az avar törzs tulajdonát képezte. A székely Zalán, akinek a legnagyobb leánya II. Mihály görög császár udvarába ment férjhez 821-ben a Piroska-köves hercegnői koronát magával vitte. De amikor Szent László leányának megkérték a kezét a görög császár fia részére, a keresztelőjén - mivel Bizáncban újból megkeresztelték - ajándékba kapta, ennek kapcsán ismét visszakerült a szent kő a Gilgames-koronába.

Ibolya kövét Agaba és a fősámáni dinasztiák révén hozta magával Buda, aki 435-től kezdve Budavár alsó-világát és a fősámáni palotát felépíttette.

Csaba köve, amit Kuszkó birodalma adott ajándékba, Atilla legkisebb fia, Csaba birtokába került 453-ban, s azóta is a székelyek tulajdonában volt. Mindhárom követ Domonkos érsek juttatta a korona kincsestárába, amellyel a királyokat, majd később a magyar kisfejedelmi személyeket megkoronázták, illetve beavatták.

A Gilgames ajándékaként Arankához, Erzsébethez és Marihoz került köveket Madaj-asszony, Árpád, Gyula, és Kurszán nagyanyja hozta magával a Van-tó birodalmából és azokat a Gilgames eredetű koronába helyezték.

A Kr.e. 625-ben Karnakból elhozott kövek a Havaruti Nagyszala emlékeként kerültek átadásra Paszamatik egyiptomi fáraó igazságérzetéből, amelyeket aztán a saka-szkíták az uruki-mani keresztény egyháznak ajándékoztak. Innen a kövek Aracsilla, Embavér, Abacil

és Emese révén kerültek a Magyar Törzsszövetség tulajdonába.

A szavárd-magyarok kövét Dajka aranyműves hozta Vasvárra és adta ajándékba Lam hercegnek.

Piroska kövét Szent László lánya ajándékozta a bizánci császári udvarból édesapjának, aki a jelenlegi királyi koronát összeszereltette.

Így 6 darab 24 hun törzsszövetségi és 6 darab magyar törzsszövetségi beszélő kő díszíti a Dajka aranyműves által összeszerelt királyi koronánkat.

A beavatás

Mint az a „beszélő, gondolatrezgésre hajlamos” elnevezésből is sejthető, a Szent Korona kövei nem akármilyen tulajdon­ságokkal rendelkeznek. A korona viselője (aki csakis beavatott lehetett) ugyanis telepatikus kapcsolatba került általuk a felső világ bizonyos szellemeivel. És hogy ez hogyan lehetséges?

Nos, a korona, illetve a beléépített szent kövek más bolygó-rendszerből, (vagy inkább rendszerekből) származnak, ezért azok egyfajta idő- vagy fluidszálas összeköttetésben állnak annak bizonyos magas szintű szellemi lényeivel. A fluidszálak az egész világot áthálózzák. Ez az időszál bennünket is folytonosan összeköt a Teremtőnkkel. A látók számára ez egy ezüstszínű, vékony szálnak látszik, melyet testen kívüli élmények során is lehet látni. Ezen keresztül kommunikálni is lehet, méghozzá a távolságtól függetlenül, és időkésedelem nélkül. Ezért ha valaki a koronát a fejére helyezi, akkor gyakorlatilag bizonyos kommunikációs csatorna nyílik meg a számára, melyen keresztül kapcsolatba kerül a másik végponttal, ahonnan fontos információkhoz juthat, mi több, egyfajta beavatást is kap. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy a korona viselője maga is magas fokú beavatott legyen, mivel csak akkor képes elviselni azt a magas rezgésszintet, ami ilyenkor keletkezik. Akadtak már néhányan a történelmünk során – főként, amikor éppen idegen kezekben volt az ereklyénk – akik játékból a fejükre próbálták azt. Nem véletlen - s ezt történelmi adatok igazolják - hogy ezen emberek többsége meghalt, de legalábbis megőrült tőle. A Habsburg dinasztia uralma idején ez még némelyik királyunkkal is előfordult, hisz ők még nem álltak megfelelő fejlettségi szinten egy ilyen erős beavatáshoz, s mivel nem bírták a magas rezgésszintet, bizony alaposan meghibbantak. Ilyen volt pl. II. Rudolf vagy V. Ferdinánd is. Olyan botrányosan meghülyültek, hogy szabályosan le kellett őket mondatni.

Pap Gábor kiválóan rámutat arra is, hogy a Korona tetején lévő kereszt egyfajta antenna szerepét tölti be, míg az alján lévő csüngők pedig a földelését. Ehhez tartozik még az is, hogy a beavatást kapó, és az azt végző személy – tehát a király és az esztergomi érsek – mindig speciális öltözékben volt ilyenkor. Maga az előkészítő szertartás is egy bonyodalmas procedúra volt, s annak volt egy titkos része, melynek során a királyt felszentelt vízzel fürdették le, majd szentelt olajokkal kenték be. A királyi öltözékhez tartozott a palást, egy pár kesztyű, valamint egy pár saru. Ezek mind aranyszövésűek voltak, azaz jó vezetők, hisz egyfajta védőöltözék szerepét kellett ellátniuk. A magyar király a beavatása során ugyanis óriási mennyiségű energiát kapott a Teremtőtől. Ez a magyarázata, hogy a magyar királyokat miért istenfiúi minőségben tűnteti fel számos forrás. Ezért tett Dajka pantokrátor-képet a korona tetejére, mert az ilyen koronaalak azt jelenti, hogy e fölött az uralkodó felett már csak az Isten áll, s ő – lévén, hogy maga is beavatott volt - ezzel tökéletesen tisztában volt. Éppen a fentiek miatt a szertartások megtartásának nagyon merev szabályai voltak. Hiszen a koronázást csak a Szent Koronával, csak az esztergomi érsek – aki maga is beavatott – által, csak Fehérváron és csakis bizonyos ünnepnapon, azaz bizonyos időpontban lehetett megtartani. Bármely feltétel hiánya estén a beavatás nem történhetett meg. Mivel pedig azenergiák eloszlása sem térben, sem időben nem egyenlő, így teljesen érthető ez a kötöttség.

Tehát a beavatás legfőbb, sőt elengedhetetlen kellékei sokkal inkább ezek a beszélő kövek voltak, mintsem maguk a koronák. Amíg a Gilgames koronába voltak beépítve a kövek, addig mindenképpen azzal koronázták meg a beavatandó személyt (mint pl. GilgamesJézus, Romulus, Atilla esetében). Mikor már a másik, etruszk liliomos korona is a birtokunkban volt, a szertartást akkor is úgy végezték el, hogy a liliomos korona alatt a király fejére helyezték a Gilgames koronát is, hiszen akkor is a kövek nyitották meg a csatornát. Így koronázták meg Istvánt és először László királyunkat is. Majd mikor Dajka megalkotta a Szent Koronát, abba átkerültek a szent kövek is, ebből kifolyólag többé nem volt szükség többszörös szertartásra, vagy arra, hogy egyszerre két ereklyét is használjanak a beavatáshoz.

Információs kristályok

Sokak számára bizonyára túl hihetetlennek tűnik az, hogy egy „közönséges” kő ilyen tulajdonságokkal bírjon. Azok számára talán érdemes elgondolkodni azon, hogy a kristály bizony már manapság is ott található a tudományos fejlődés előterében. Tulajdonságainak köszönhetően megbújik minden modern számítógépben, elektronikus, telekommunikációs és tömegkommunikációs berende­zé­sünk­ben. A kristályok olyan lények, akik rezgéseket képesek fogadni és küldeni, sőt komplikált elektromágneses hullámokat is, így az emberi gondolatokat és érzelmeket is. Gondolatainkkal be is lehet programozni a kristályokat. Bizonyos számítógépes segítséggel végzett kísérletek bebizonyították, hogy a kristályok képesek gondolatok és érzések megtartására és azok továbbküldésére.

Frank Dorland kristálykutató szerint a kristályoknak több olyan tulajdonsága is van, amelyeket ma még nem ismerünk.

Pap Gábor