A feltétlen pozitív gondolkodás lehet egy olyan egyirányú utca, mely a saját árnyékvilágunkba vezet, ahogy az ilyen negatív elmélkedés az önsajnálat mélységes mély verme.

Köszöntelek Kedves Olvasó! Nagyon elvonatkoztatott világba fogsz most velem eljutni, természetesen akkor, ha továbbra is velem tartasz és követni próbálod gondolkodásom fonalát. Abból szoktam mindig kiindulni egy-egy problémás élethelyzetben, mindenre van mindig megoldás, legfeljebb mi vagyunk alkalmatlanok annak felfedezésére. Bevallom, nagyon szokott bosszantani, amikor olyanok okoskodnak például a facebookon, akik köszönő viszonyban sincsenek sem a spirituális, sem az ezoterikus világgal. Állandóan arról cikkeznek, mindent csak pozitívan fogadjunk, mert a két negatív jelet, ha keresztbe húzzuk egymásra, mindjárt pozitív jellé változik. Ez a szimbólum! Ez nem az a világ, amiből meg lehet élni, mert hiába akarsz a pozitív gondolkodással a boltba fizetni, nem fogadják el! Ahhoz hogy e világ létrejöjjön, léket kell kapnia az anyagi világ azon részének, mely most dívik igazán, ez a Fogyasztói Társadalom. Majd amikor érvényesülni fog az Egységlogika, vagyis a közösségi szellem, mely szerint mindenki annyit kap a kosárból, amennyire szüksége van, akkor lehet majd egy olyan világot elkezdeni felépíteni, melyről most az hazudják, Aranykor jövé el!  Hazudozni, becsapni az embereket, ez a politikusok dolga, nem az enyém, s tiéd, akik hisszük, minden realitásnak az alapja a valóságos világ, melyben élünk, s halunk. Gondoljunk csak vissza arra a keresztkvadrátra, mit is jelez számunkra? Élvezni akarom az életet, az 5. házas Mérleg Mars analógiában teremtem meg ennek a feltételeit, mindjárt itt függőség, vagy a mellérendelődés a szint. Szemben ugyanis az Uránusz, mely egy másik világ mutatója egy olyan gondolkodásé, aminek semmi köze a Vadkapitalizmushoz. Hiába hiszek egy jobb egy új világban, ha semmit nem teszek annak megvalósításáért, hiszen a bolygók csak jelzés értékűek, ahogy a csillagok energiái is. Itt lenn a földön kell megvalósítani azt, amit azok jelként számunkra küldenek. Észrevétlenül váltottam az önsajnálat eszmeiségébe, érzékeltetni próbálom ezzel, mennyire fogékonyak vagyunk a jóra, és a rosszra egyaránt. Miként változunk, amikor dolgaink remekül alakulnak, mennyire sajnáljuk (tassuk) magunkat, ha sikertelenné, úgymond elesettekké válunk. Azért nehéz hinni a szimbólumokban, azért nehéz megérteni a jelentésüket, mert jelzésértékük sokszor egy szubjektív világba vezet el bennünket, a saját érzéseink által, a saját kis életünkbe. Ebből fakadóan vannak irigyek és vannak sikeres emberek, amíg az elsők a semmittevés élményével várják a csodát, a másik szorgalmas, vérverítékes munkájának a gyümölcsét élvezettel elfogyasztani. Ahhoz, hogy minden a javunkra változzon, sokat nagyon sokat kell a valóságos világban tennünk, elfogadva annak összes megnyilvánulását, hegemóniáját. Jövőben azok az emberek boldogulnak igazán, akik értelemmel fogják fel a dolgokat, és fizikailag követik is azokat, ha nem is azonnal, de időszerűleg. Fogadjuk el, amiről most Orbán Viktor és társai beszélnek még nem létezik, és csak nagyon sokára fog létezni, és egyáltalán nem ebben a formában. Arról a világról csak azok álmodozhatnak, akiknek nincs fogalmuk a szimbólumok jelentéstartalmáról, igazságáról. Jelenleg ott tartunk szerintem, a mag el van vetve, várjuk a kikelését, és szárba szökkenését már az utánunk következő generációk felelőssége lesz ügyelni.