Eltűnik a pénz, fellángol a szeretet. Megtanulunk újra arche (ősi) módon szeretni, tiszteletet adni.

Nap, mint nap, ki kell állnunk a feltétlen szeretet és együttérzés próbáit ahhoz, hogy a magasabb szellemi központok felé vehessük az irányt. Hajlamosan vagyunk ma még arra a téves elképzelésre, hogy a szívünk csakis a lágy irracionális érzésekkel kapcsolatos. Fejlődnie kell érzésvilágunknak, érzelmi megnyilvánulásaink által. Felfedezni felsőbb énünk, s annak tudatában élni. Ma még két képben látjuk e kérdést, az egyik a színész, másik a szerető. Elgondolkodni azon, miként él egy színész, miért kapja megélhetéséhez szükséges anyagi javait, ez az egyik feladat, ez pedig u.n. archeizmus, vagyis megtalálni az ősanya mintát. Eljátszani egy olyan szerepet, melyből fakadóan tekintélyt szerezhetünk, megbecsülést érdemlünk ki. HAMIS KÉP.  Hamis azért, mert mesterkélt. Sebzett személyiségét próbálja leplezni az, aki állandóan szerepet játszik, aki állandóan ezt hangoztatja, miközben lelke mélyén tudja, hogy ez ármány, bűnös hazudozás. Ilyen a mai világunk azon része, mely a hatalom birtokában van. Tudatunk azért tiltakozik állandóan, mert a bennünk lévő mikrokozmoszt, (lelkünk) képtelen harmóniába hozni a makrokozmosszal, (univerzum), pedig e kettő harmóniája adja az élet harmóniáját. Valódi énünk megtanulása, felfedezése elvezet bennünket a szerető arche típushoz. Feltétlen szeretet is létezik, csak érteni, értékelni kell, ez pedig nem nagy feladat annak, aki szívvel-lélekkel tud szeretni. Függetleníteni magunkat másoktól, hogy szeretetünk szabadon áramolhasson minden irányban és vissza. Önmaga tisztaságát őrzi az, aki saját lelkének (Istenének) tisztaságát védelmezi, gondoskodik róla. Felmerül, a kérdés mit akar tőlünk e kor, miért van e sok szenvedés, amikor még nem is értjük igazán, merre kell mennünk, milyen úton jutunk el a megdicsőüléshez? Van, aki így, van, aki úgy értelmezi, mindegy, hogy hogyan, csak eljussak, már végre.

Ezek az emberek szintén szerepet játszanak, mert nem ismerik a saját énjüket, nem ismerik önmagukat. Önmagunkat megismerni pedig csak úgy lehet, ha megtanuljuk az intimitás spirituális formáját. (Isteni gondoskodás, Isten alatt én az Univerzum Törvényét értem) másik nagyon fontos kérdés még a megbocsájtás. Megbocsájtani annyi, mint a másikat őszintén szeretni. Következő évek leckéi közé fog tartozni, gazdagnak, szegénynek, feltétel nélkül szeretni. Ebből fakadóan következik a VÍZÖNTŐKOR fő mondanivalója, megosztom másokkal, amim van, hogy megosszák velem mások, amijük van. EZ a FELSŐBB ÉN TUDAT.