Róma alapításának az időpontjai mai napig bizonytalanok, annyi azonban biztosnak vehető a legújabb ásatási leletek szerint I.e. 650 körül építették a Forum Rumanum elődjét.

Romulusnak és Romusnak a története egy legendából ered, melynek gyökere meg Alba Longa városából indult. Itt élt ugyanis a bölcs, Proca Király, akinek két fia volt, Numitor és Amulius. A király halála után az idősebb fiú Numitor örökölte a trónt, a fiatalabb fiú Amulius meg az ősapa Aeneas mesés Trójából származó kincseit. A fiatalabb Amulius szeretett volna mindenképp uralkodni, ezért a kincsekért cserébe kérte bátyjától a Trónt. Bátyja Numitor azonban cselt gondolva nem állt rá az alkura, ezért Amulius erőszakhoz folyamodott. Sereget gyűjtött a temérdek Trójai kincsből, és letaszította, majd elűzte bátyját a trónról, sőt még Alba Longa városából is. Házas ember lévén Numitornak volt egy szépséges szép lánya Silvia. Azért, hogy Numitornak semmiképpen ne lehessen utóda, Amulius Silviát kolostorba adta apácának és feleskette Vesta Istennő papnői örök szüzességére. Egy reggelen, azonban amikor vízért ment a kolostor szenteltvíz tartójába Mars Isten elcsodálkozott a gyönyörű lányon és ezért azt elaltatva, közösült vele, többször is, amíg a lány aludt az életfának is nevezett öreg tölgy alatt. A megtermékenyült lány azonban mit sem sejtve élte tovább kolostori napjait, míg egy napon elérkezett a szülés ideje. Ikreknek adott életet, ezen, mindenki nagy csodálkozására, mivel külső nyomai nem voltak láthatók, Silvián. Megtörtént hát, megtörtént, Silvia azonban sejtette, valamelyik Isten gyermekeit hozta világra, mert gyönyörűek voltak és mindketten fiúk. Amulius mindezt megtudván, rettenetes haragra gerjedt, Silviát egy mély földalatti tömlöcbe vettette, a két kicsit meg a Tiberis folyó partjára küldte szolgáival, hogy hagyják őket a vadaknak. A szolgák azonban a két gyönyörű két kisfiút két kis teknőbe rakták, gondosan összekötve a teknőket az áradó Tiberis folyóra bízták. Az áradó folyó meg éppen oda sodorta őket ahol fogantak a tölgyfa alá. Mars Isten gondoskodott róluk, hogy egy kölykeit elveszítő farkasanya találjon rájuk. Tejével táplálta is a két kis dedet, majd később, amikor nagyobbacskák lettek elvitte őket egy emberlakta hely közelébe. Itt talált rájuk Faustulus a pásztor. Magához vette a két ikret, mivel látta, hogy nem közönséges gyermekek, különös gondot fordított rájuk. Remus és Romulus nevet adta nekik. Remus és Romulus korát meghazudtolva hamarosan erős ifjúvá serdültek és híven őrizték a nyájat apjuk foglalkozását folytatva. Történt egyszer, hogy Numitor pásztorai elhajtották Amulius bikáit, és elterelték egyenesen Numitor birtokára. Remus és Romulus volt a két tolvaj, mert Mars Isten így gondolta jónak. Numitor faggatni kezdte Faustulus pásztort a két fiú eredetéről, mivel észrevette Isteni eredetüket. Fény derült hamarosan a az ikrek származására, és Numitor rábírta őket szedjenek össze annyi pásztort,hogy elűzhessék Amuliust a trónról. Így is lett a harcban megölték Amuliust és trónra került, nagyapjuk Numitor ismét. A két ifjú egyszer arra gondolt, Alba Longa már kicsi város a sok népnek ezért arra kérték nagyapjukat és édesanyjukat Silviát, had építsenek új várost az alaposan megsokasodott környezetükben élő embereknek. Ráálltak az alkura az érintettek és útjukra bocsájtották a két ifjút. Találtak is hamarosan két dombot a közelben, de eldönteni márt nem tudták, hol épüljön fel a város. Isteni származásuk miatt az Istenek segítségét kérték. Mars Isten ismét közbe lépett és keselyűket küldött a helyszínekre. Keselyűk száma lett tehát a döntő, a két fiú vitájában. Romulus a Palatinus hegyen 12 keselyűt látván, azonnal munkához látott és szolgáival elkezdték építeni a várost. Romulus kiírta a várost körbeövező árokra, aki becsmérelni kezdi városát meghal. Remus ezt megtudván azonnal el is kezdte megtenni azt, gondolván testvére nem jelent rá veszélyt. Romulus szolgája Celer azonban túlbuzgóságában egy ásóval agyoncsapta a becsmérlő embert, mit sem tudva annak kilétéről. Meghalt hát Remus. Romulus és városa hamar fejlődött, országgá, édesanyja és nagyapja utódaként világhírnévre téve szert.

Forrás: wikipédia, Mundus Mercurius.